Ada Lovelace ma lenne 197 éves, ha az emberi test úgy nagy általánosságban nem két számjegyre lenne kalibrálva. Mondjuk inkább azt, hogy ma van a születésének 197. évfordulója egyúttal kikerülhetetlen apropója női informatikusokat bemutató blogunk indulásának is.
Ada Lovelace, vagyis Lovelace grófnője a számítástudomány úttörőjeként szerepel a tankönyvekben és az enciklopédiákban. Ha hihetünk a hivatalos verziónak, ő volt az aki mélyebbre látott Babbage analitikus számítógépében, mint a mester maga. Míg Babbage érdeklődése köre leginkább hosszú számsorokra és a közéjük biggyesztett műveleti jelekre irányult, Ada felismerte, hogy a számok megfeleltethetőek a természetben előforduló dolgoknak is.
Zenei hangoknak, például. Innen a huszonegyedik századból visszanézve ez nem tűnik hatalmas nézőpont-váltásnak, azonban ennyi is elég ahhoz, hogy a "mezei" számológépből számítógép legyen. Noha az első algoritmusok egyike -- amit sem Ada sem Babbage nem neveztek nevén akkoriban -- csupán Bernoulli-számokat köpött (volna) ki, tekinthetjük úttörőnek a ma programozásként ismert szakma alapjaiban.
Babbage terve műkődőképesnek bizonyult, de csak több, mint 100 évvel később készült csak el a maga fizikai valójában. A szerkezet képes ciklus és elágazás kezelésére is, külön kezeli a processzort és a memóriát is.
Mi sem csinálunk mást; idomítjuk a számítógépet, hogy lehetőleg szépen sorban csinálja azt amit mi szeretnénk. Ha a végeredmény tetszik a főnöknek, még egy fokkal jobb.
Az alapelv maradt ugyanaz az utóbbi 150 évben. Mi megmondjuk a számítógépnek milyen műveleteket milyen sorrendben hajtson végre, az meg vagy megcsinálja, vagy nem. Ada mindenesetre jó példával járt előttünk.
Adával a későbbiekben még foglalkozunk a nevét viselő programnyelv kapcsán, de akit addig is érdekel hol született, milyen származású, kik voltak a szülei, és egyéb pontos időpontok az életéből, az erre találja.